Menekülj el a büdösből
Írta: sziszifusz Dátum: October 21 2014 13:45:29
V
Megúszni kéne ezt a kort,
ahol sandán lenézik a
nyomort. Abcug parazita
aki bármilyen hibából,
Teljes hír
Menekülj el a büdösből
Zűrzavar trónol, - bábeli.
Kétmillió elnyűtt büdös
lábbeli… Milyen különös,
hogy a közöny itt a király.
Tisztálkodni akar a lét,
mert a kosz fáj, s csípi szemét.
Rím hátán rím, - így játszom én,
pedig a szegénység réme
jár belém olcsó ebédre…
Ám a holnapi jó remény,
egy kávé és egy lekváros
csöpp lepény, - nem mulatságos!
Amikor elfogy minden pénz,
szegénységünk tárgyiasul:
Zöld penész fedi be gazul
a beosztandó kenyeret,
hidegen kenődik a kosz,
melyet az emlék szappanoz.
Menekülj ha jön a nyomor,
bűze itt terjeng. Éhesen
pang a gyomor, száz félelem
zörgeti repedt ablakod.
Otthonodba mar a hitel,
megakarod valakivel
osztani szenvedéseid,
de elfordul minden barát,
s ne hidd, hogy restelli magát.
Menekülj el a büdösből,
mielőtt kegyetlen malma
felőröl, majd letakarva
rádob egy padra a téren,
hogy ne hűlhess ki túl hamar
egészen. Noha nem akar
szétdarált vágyad már semmit,
csak a test az ami küzd még
szemernyit, de messzi tűnt rég
ereje. Nincs ki segítsen…
Egy torz társadalom űz el
innen, kerget vassal-tűzzel,
mert a gyöngék nem kellenek.
Menekülj hát a büdösből!
Nézd, a gyerek már ott szörföl
a világhálón Párizsban.
Dolgozik, utódot nevel,
távol van, - de békére lel.
Persze az igazán gyöngék
maradnak, kínlódnak tovább,
talpuk ég, ám nem visz a láb.
„Itt élned, halnod kell!” – Nógat
maradásra a haza hű
szózat. Édes-keser nedű…
Ezer esztendős bor a Hon,
címkéjén veretes címer.
Szép nagyon! Savanyú cíder
mégis, ami benne buzog,
műanyag palackba mérve.
Koldusok kenyere, - vére…
Megúszni kéne ezt a kort,
ahol sandán lenézik a
nyomort. Abcug parazita
aki bármilyen hibából,
a büdösben alamizsnát
számol és leissza magát.
Ne te legyél ez édesem!
Szedd össze maradék hited,
még terem pirosló szívet
a most csak homályos jövő,
lehet majd ligeted folyton
gyümölcsöző, meleg otthon!
Dobogjon az a kis piros!
Hagyd hátra ami felőröl,
mi rossz, kezd újra előről!
Apránként rakd a holnapot.
Trónolhat zűrzavar, közöny,
nem hagyhatod hogy sűrű könny
homályosítsa most a célt,
amelyet el akarsz érni
azért, hogy ne kelljen félni.
Ha lassan felépül léted,
a többség fals igazsága
nem éget többé. Szobádba
besüt a pajkos napsugár,
eljátszik vázád oldalán
a nyár. Melegsége talán
arcodra csal egy kis mosolyt,
és ha eljön majd az este,
a Hold átkarol féltőn szeretve.