ADVENTI MAGÁNY
Írta: Eta-Etusom Dátum: December 01 2014 18:38:45
V
Ha már hó fedi a kinti a tájat,
bensőmre telepedhet a bús bánat,
Végtelen, fénytelen éjjelen,
S nem közeleg az álom a szememre,
Teljes hír
Ha már hó fedi a kinti a tájat,
bensőmre telepedhet a bús bánat,
Végtelen, fénytelen éjjelen,
S nem közeleg az álom a szememre,
Karolva ölelem párnám, ez oly kevés,
s itt maradt, ami maradt, az az emlék.
ordítanék, de nem lehet,
a csend rabságában rekedtem,
vágy-álom, repíts öntudatlan,
oly távolinak tűnsz, keserves haragban.
álmodni jó,ne vedd el tőlem,
ha ébren vagyok, nem látom a jövőmet.
Álmomban a színek is fényesebben ragyognak,
A kedvesek arcán a mosolyok sem fagyosak.
úgy kívánnék mély álomba merülni,
hogy láthassam szeretteim,mellettem ülni,
az egyetlen, ami megmaradt nekem,sirathatom
elragadták tőlem rég, könyörületes angyalok.
Beköszönt a karácsony, s hiányoznak nagyon,
bárcsak itt lennének, ölelné őket két karom.
mintha érezném jó anyám, megsimítja arcom,
biztat kedves mosolyával, veled vagyok lányom.
ernyedten rám köszönt végre, szememre az álom,
Sorsomba törve fekszem itt, egyedül az ágyon.