Beszélgettem önmagammal
Írta: iytop Dátum: January 07 2015 06:19:28
V
A természet egy templom, és az oszlopán élek,
a ködben gyakran zavaros szavakat mondok,
jelképek az erdőben, hol életemet töltöm,
mindent megfigyelek, barátkozom.
Teljes hír
A természet egy templom, és az oszlopán élek,
a ködben gyakran zavaros szavakat mondok,
jelképek az erdőben, hol életemet töltöm,
mindent megfigyelek, barátkozom.
Mint egy hosszú visszhang, mely a végén egyesül
egy hangnemben, hol a titkok megbújnak.
Éj vagy fény, mélyen, határtalanul,
parfüm, szín, dúdoló hang, válaszok, képek.
Friss illatok, mint a csecsemő hamvas bőre,
édes, mint a nádsíp hangja, zöldellő rét,
mások, pedig gazdagok, gőgösek, még szeplőtlen angyalok.
Magukban hordozzák a végtelen lendületet,
mint pézsmaállat, borostyánkő, mirha, tömjén, és aki énekel
elvarázsolja az agyat, és elbűvöli a érzékeket.