Undoritó
Írta: iytop Dátum: February 04 2015 04:58:48
H
Mikor a nem túl magas, fekete ég fedőként ereszkedik
csúnya ragadozómadárként a lélekre,
és egy szomorú napot, mint az éj és a köd
kőre terít, és a teljes láthatáron teljesül egy ölelkezésben,
Teljes hír
Mikor a nem túl magas, fekete ég fedőként ereszkedik
csúnya ragadozómadárként a lélekre,
és egy szomorú napot, mint az éj és a köd
kőre terít, és a teljes láthatáron teljesül egy ölelkezésben,
mikor a világ átváltozik egy piros, nyirkos börtönné,
egy edényhez hasonló, melyben a denevér reményben vergődik,
falaiba ütközve tétova szárnyakkal
a tönkretett plafonon, fejét örökkön beleveri.
S egyszer csak hangosan a harangok ugrálni kezdenek,
égbe hajítják magukat, ordítanak,
mint valami gazdátlan, hazátlan lélek,
visszafojtva konokan zúgnak.
Hosszú, végtelen, halálos sorrend,
lassan, zene nélkül mennek át a lelken,
a legyőzött remény sirat,
s a fekete zászló agyamban kapta a kitűzött helyet.