Önzetlenül szeretni...
Írta: gyongyszem555 Dátum: February 09 2015 05:13:23
H
Önzetlenül szeretni,
Te úgy gondolod tudtál?
Könnyű volt azt leírni,
szeretlek, és hazudtál.
Teljes hír
Önzetlenül szeretni,
Te úgy gondolod tudtál?
Könnyű volt azt leírni,
szeretlek, és hazudtál.
Nem láttam a két szemed,
az érzelmeid cseppjét
mely lelkedben benn rekedt,
s elfelejtetted már rég...
Milliószor írt a toll,
hogy úgy szeretlek téged,
ajkadon egy kis mosoly,
higgyem azt, hogy féltesz...
Elhittem egy ideig,
mert el akartam hinni,
pedig szívem intett itt
ne higgyek, ugyan nincs mit.
Önzetlenül szeretni
hisz' nem képes mindenki
önfeledten nevetni?
Nem, nem lett ebből semmi.
Hangod nem volt bársonyos,
csak erőltetett szöveg,
nem őszinte, fátyolos,
durva, s hideg szövet...
Nem láttam az arcodat,
miközben "mondtad" szeretsz
önmagadat majmoltad,
most már boldog is lehetsz...
Nem fáj már a múlt nagyon,
és nem éget a könnyem,
emlékemet rád hagyom
és elfeledlek könnyen...
mennyire azt én tudom,
már nem kell tőlem félned,
menj egyedül az úton,
már nem óvom a lépted...
Becsaptál, ezt érzem én,
mély szakadékba csúsztam,
de tudd, hogy nem félek rég
eltemettem a múltam...
Hogyha egyszer arra jársz,
hol a virágok nyílnak,
ne talán tán' hajt a vágy,
bánatod van, ott sírhatsz...
Virágaim öntözöd
a keserédes könnyel,
tollad belém nem töröd
néma, hideg közönnyel.