Ősök háza!
Virágok, - és dudva-álmok.
Körszivárvány alatt
ásók! - itt valaha
telep állott: s most
harmatlidérc csókhiányok.
Ebédszünet.
Élelem.
Életem
a csend kezén pihen.
Ágak. Sepertek
eget,leget, fellegeket ---
A spakni épp kibontja
hústalanlomb-csontjaikat,
rekkenő lélekhatáron
múltjukat ellepik lepkék;
jelen-bogáron villan a ---
villan a fény.
Kapcsolatok régi hegét
edénnyé illesztgeti össze
hosszú sóhaj, hogy: Íme, volt, ember!
(A tarlóban talált trauma
tárlókban gyógyít?)
: Nincs-ablakon/falakon
átreng a csákány; -
Vigyázz! - lyukat üthetsz
egy angyal hátán.
Néma! - hát nem érted
béna mosolyát?
Nyár!
Perlik a búza.
Asztag-asztal felett
Nap-lámpabura -
infrázza
bőröd fű-rengetegét -
kemencék hűlt helyén.
És sírok.
És temetők.
Földbe visszahulló
csillagesték.
(Héja kereng):
Fejem a párnán!
- s tódul a hit
: szívem
megásván!