Kis Királynőm, végre, hogy megjöttél,
Mindenki várt, hogy végre megjöjjél.
Már régen agyon izgultuk magunkat,
Mint leszerelők, számoltuk napokat.
Hurrá! Eljött a várva várt nagy nap,
Erre mondjuk, hogy a születésnap.
Augusztus harmadikán, hétfőn
Jöttél meg! Számoltuk, de nem későn.
Edinám öt órát, ha vajúdott,
És Királynő meglátta világot.
Történt ez tizennyolc óra tízkor,
Egy új élet kezdődött meg ekkor.
Örömmámor uralkodott rajtunk,
Öltöztünk és kocsiba ugrottunk.
Mentünk a jó hírről meggyőződni,
Gratulálni, és ha lehet látni.
Egy hónap híján van huszonkét éve,
Életem ugyan ilyen eseménye
Történt meg, bármennyire, hihetetlen,
Látszik, az élet megy tovább töretlen.
Akkor is és most, ugyan azon
Liftajtóban és a folyóson,
Vártam, hogy hozzák arra a kismamát,
Néztem csillogó szemét, fáradt arcát.
Akkor régen még a nejemet vártam,
És a pici Edináért izgultam.
Most az asszony lányom Edinát vártam
És Regina unokámért izgultam.
A csöppséget még nem láthattuk.
Mondta nővér, majd holnap látjuk.
Edina elfáradt volt, büszke, boldog,
Életében bizony ez nem kis dolog.
Esténként mentünk őket látogatni,
Üvegfalon át, volt szerencsénk látni.
Kis unokát, húsunkat, vérünket,
Szeretjük, imádjuk e gyermeket.
Kilencedikén jöttek haza végre,
Ez a vasárnap oly' boldog. Mi végre?
Kis Reginát végre kézbe is fogtuk,
A nagyszülő szerepet eljátszottuk.
Szép, kicsi, aranyos, törékeny,
Majd biztos sudár leány lészen.
Most már csak nagy boldogan azt reméljük,
Hogy ezt egészségben, együtt megérjük.
Az óta majd’ mindennap látogatom,
A pici hajas babát puszilgatom.
Nagymami fürdetésnél tüsténkedik,
Babusgatja, öleli, serénykedik.
Üdvözlünk, te szívünk várta, pici lény.
Szép jövőd legyen, életet e remény.
Kívánjuk sikeres, boldog élted legyen,
Igen csak sokáig, az Isten éltessen!
Budapest, 1998. augusztus 14. – Kustra Ferenc