Anna Ahmatova: П E C E H K A
Я на солнечном восходе
Про любовь пою,
На коленях в огороде
Лебеду полю.
Вырываю и бросаю -
Пусть простит меня.
Вижу девочка босая
Плачет у плетня.
Страшно мне от звонких воплей
Голоса беды,
Все сильнее запах теплый
Мертвой лебеды.
Будет камень вместо хлеба
Мне наградой злой.
Надо мною только небо,
А со мною голос твой.
(Egy kis dal
Én napos hajnalon/A szerelemről énekelek,/Térden állva a kertben/Labodát egyelek.//
Kiszakítom, félredobom,/Bocsásson meg nekem./Látom, mezítlábas kislány/Sír a sövény mellett.//
Hangos szipogása nekem ijesztő/A baj hangja,/Egyre erősebb /A fülledt laboda szaga.//
Kenyér helyett/Kő lesz hát jutalmam,/Fölöttem csak az ég,/Velem pedig a hangod./
Szöllősi Dávid nyersfordítása)
Anna Ahmatova: Egy kis dal
Szerelemről dalolgatva
egy szép reggelen,
térden állva labodámnak
sorát egyelem.
Fölöslegét félre dobom –
megbocsát az ég.
Látom, rongyos lányka zokog
kertem szegletén.
Megrendültem, felzaklatott
mélyen jajszava,
s zavar már a kiszaggatott
laboda szaga.
Ítél az ég, s munkám bére
kő lesz, nem kenyér.
Elmentél, te, lányka rég, de
hangod bennem él.