Nyílt a kapu…
Nyílt a kapu, a hatalmas, a díszes,
és ott állt az Úr, akié a minden.
Vendégeit várta szent vacsorára,
s minden jót terített nagy asztalára.
Nem köszöntöttek senkit a kerubok,
pedig ezerszer ezer a meghívott.
Fátyolos szemmel nézett az Úr, s látott csodát,
egy Teve jött, aki átléphetett a tű fokán.
Majd jöttek messziről néhányan rongyokba bújva,
a díszes ajtó előtt lerogytak, leborultak.
Vak vezette a botjára támaszkodó némát,
a süket hátán hozta a járni nem tudó bénát.
Intett az Úr, s angyalai dalolni kezdtek,
vendégei a lakmározásba feledkeztek.
Ekkor az Úr levette fejéről a fényes vásznat,
és megtörölt sorban minden egyes megmosott lábat.