Érzés
Írta: Jolanda Dátum: February 22 2008 14:33:29
Vakságra Ítélt a sorsom,
látásom van a fényt mégsem látom
C
Teljes hír
Vakságra Ítélt a sorsom,
látásom van a fényt mégsem látom.
Ülök egy sötét, mély verembe,
szemem a kijárat felé meredve.
Fogságban élek, pedig szabad vagyok,
mégis leláncolnak a mindennapok.
Csapdosok szárnyaimmal kétségbe esve,
mint kalitkába zárt madár kiutat keresve.
Jön a tavasz én mégis fázom,
nem veszem le a nagykabátom.
Nem melegíti fel a lelkem,
nyíló virág és madárdal sem.
Nem jön ki most dal a számon,
mulatásra nem nagyon vágyom.
Vágyom viszont a szeretetre,
kedves szóra, símogató kézre.
Hozhatnak nekem létrát, kulcsot,
kezet ezért úgysem nyújtok.
A békesség és a szeretet legyen,
tudom, hogy ez a legfontosabb nekem.
Ha érzem, szeret kihez tartozom,
mindenhez erõmet visszakapom.
Ha kedves hozzám nem szenvedek,
és küzdeni újra képes leszek.
Talán még mindig gyerek vagyok?
-dacosan, megbántva harcolok?
Éreznem kell a szeretetet,
különben nagyon rossz leszek!