Csak derengésben, földdel ölelésben
áhítoznak szerelmet.
El nem sorvadással,a kihajttatásban
születnek és teremnek.
Világokat bejárnak, kegyelmet úgy remélnek
elporladnak, gyulladnak.
Mikor ellobbannak halott szirénekkel,
dalra lelnek koboldok.
Átszellemülve a térben, beleolvadva egészen,
szólalnak a lelkekért.
Új csillagok virulnak, végtelenbe simulnak,
elrejtőznek előled.
Szomjas fáknak, füveknek, csobogással üzennek,
élet fakad. Szüless meg!
Szó, a Teremtőnek, titkokra lelőknek
kárpótlásul mindenért...