H.Gábor Erzsébet
Küzdeni véled
Látod-e, kedves, mennyi virág nőtt
ott ahol eddig fű se fakadt?
Nézd csak a rózsát, büszke királynőt,
szirma a szőnyeg lábad alatt.
Mért ne hihetnénk azt, hogy a sorsunk
hozhat reánk még jobb éveket?
Böjt volt és mégis boldogok voltunk,
árva szerelmünk megméretett.
Hidd el a jót és vesd el a rosszat,
s új utat törve él a remény -
nézd csak, a szél is felhőket foszlat,
s nyílik a Nap az ég tetején.
Ránk mosolyogva biztat a fénye,
küzdeni véled édes a harc -
jöjj ide kedves, indulni kéne!
Nem baj ha fázom, majd betakarsz.
2015.03.28.