Az ablakodra ráhajolt a tavasz,
és a hajad csillogott a napfényben,
s ahogy az ablakod árnyékából visszamosolyogtál,
azt hitte, hogy a szád egy színes virág, teljes szépségében.
Érzed lélegzetét az eső illatában,
s a frissen lekaszált fű csillogásában?
Nehogy megmozdulj! Lehet, belép a házadba,
jaj, nehogy közöttünk maradjon tavaszias világa !
De nem - ki tudja -, talán képes vagy rá,
hogy szeresd jobban, mint engem.
Ó, azután ez a sok napfény nekem megárt,
húzd le a redőnyt,kérlek szépen.