Михаил Дудин: Всю ночь шел дождь...
Всю ночь шел дождь. В сверканье белых молний
Он бился в стекла, брызгами пыля.
И, запахом всю комнату заполнив,
Отряхивали крылья тополя.
А ты спала, как сказочная птица,
Прозрачная и легкая, как пух.
Какие сны могли тебе присниться,
Какие песни радовали слух?
Был сладок сон. И были, словно листья,
Закрыты полукружия ресниц.
Но утро шло все в щебете и свисте,
Все в щелканье невыдуманных птиц.
Казалось, мир в том щебете затонет,
Его затопит этот звонкий гам.
И мне хотелось взять тебя в ладони
И, словно птицу, поднести к губам.
(Mihail Dugyin:Egész éjjel esett az eső…
Egész éjjel esett az eső. Fehér villámok közepette/Verte az (ablak)üvegeket, (víz)permettel porozva./És az egész szobát illatukkal betöltve/A nyárfák szárnyai (ágai) rázták le magukról.//
Te aludtál (nő!), mint mesebeli madár,/Mint pihe, könnyű és áttetsző./Milyen álmokat álmodhattál,/Milyen dalok örvendeztethették meg hallásod?//
Édes volt álmod. És mint a lombok,/Zárultak szempilláid félkörívei./De a reggel már csicsergéssel, füttyel telt meg,/Valódi madarak csattogó hangjával.//
Úgy tűnt, a világ elmerül abban a csicsergésben,/Elsüllyeszti őt ez a hangos ricsaj./És nekem a tenyerembe venni akaródzott téged/,És mint egy madárkát, az ajkamhoz emelni.// - Szőllősi Dávid nyerse)
Mihail Dugyin: Eső volt éjjel...
Eső volt éjjel. Bő sugárral verte
villámok fénye közt az ablakot.
Szagával az egész szobát belepte,
s a nyárfán szárnyat egyet sem hagyott.
Te úgy tudtál aludni, mint mesében
a pillekönnyű testű Kék madár.
Miféle dal csengett füledbe éppen,
mily' édes álomkép talált ma rád?
Az álmod édes volt. Pillád se rebbent,
lombként borult szemedre, őreként.
Eljött a füttyös és csicsergős reggel,
a sok hús-vér madár zajongva kélt.
Befulladunk az éktelen ricsajba,
s békés világunk zajba süllyed el.
Úgy vágyom, Kék madár, kezembe tartva
kis tested ajkamhoz emelni fel.