Beletörődtél abba, hogy vége,
nem harcoltál, ugyan, mit Neked?
nem festem az égboltodat kékre
véget ért a híres szerelem?
Ki volt az, ki önfeledten lángolt,
azt mondta, hogy "nem hagylak soha"
ki volt az, ki íriszemben táncolt
azt gondolta, nem vagy mostoha
Ki mondta, hogy "nélküled nem élek"
egyetlenegy perccel sem tovább,
ki mondta, hogy "mással nem zenélek"
ki mondta, mondd, a választ ne odázd!
Ki kérte, hogy fogjam mindig kezed,
óvjalak mint anya gyermekét,
ki foltozta össze tépett lelked
ki mondta el az esti mesét?
Melytől mindig könnyes lett a szemed,
rád borult a sötét éjszaka,
én voltam az, ki ott voltam Veled,
azt mondtad, kellek, mint fény maga...
ennyit ért a szavad, érzelmeid,
utunk szétvált könyörtelenül,
nem harcoltál, karod csupán legyint
szívem tépted, sebeztél belül...