Üres cél...
Megnyomorított lelkeddel,
gúzsba kötött kezeddel
imádkozol, üres fejjel,
kiégett jég-szíveddel!
A sült galambot várod
mindhiába... nem találod!
A kreativitásod,
a megváltozott világod,
eltűnt lélek-virágod
maradt a naivitásod.
Csak céltalanul bolyongsz,
munka-droidként viszolyogsz,
kütyüdnek némán motyogsz,
már nem is igazán zokogsz...
Érzelemsivatagban
ülsz falanszter hivatalban,
örökös viadalban,
manipulált alkonyatban...
A megfeneklett célod,
mint lenyomathulladékod
járja a hasadékot,
tunya világszakadékot.
Vitázol a végkifejlettel...
vajon mit értél el verseddel???
Szőke Zsuzsanna, 2015. április 16.