A Természet, az Úr, a Véletlen? -
akárki volt kegyes - a tél retten,
a tűzifánk kitartott idáig,
és gázóra se pörgött túl sokat...
Segélyezték a bajba jutókat,
s otthon fagyót se lelt kibúvó nap,
kivel együtt cidriztünk lélekben.
De szép is élni, drágám, életem!
A béka-fenék mélyebben rezgett
ezen a télen - s ilyen télkezdet
után talán gyönyör a folytatás.
A tél-végi csömört idefélni
ki vágyódna? - van okunk remélni
koratavasz zsongását megélni
jácint-napok nyugalmában veszteg.
Életem, drágám, szép napok lesznek!
Optimista talán a gondolat.
Miért is ne? Sosem a roncs tolat,
homokóra-kvarc lefelé pereg,
a tavasz friss, a tél meg elvásik...
Bajra sem jön, jaj, mindig egy másik!
Csak érjünk el kezünkkel egymásig,
s a tett, a vágy elmossa gondodat –
életem, drágám, hidd, és mondogasd!