Ne!
Az irgalomba vájja körmeit
a kék-idegű rettenet,
őrizzétek az anyák örömét!
Ne öljetek!
A hívó szavú gyermekekért,
a tiszta tekintetekért
őrizze meg a Föld
a Mindenségből ideörökölt
csodát,
a létezést,
és méltón,
ahogy a szívetek dobog,
ahogy gyermeket ölel karotok,
az egyetlen végzetet
lélegezze e korhadó világ,
az
életet.
Üvöltsenek a fák,
a folyók sisteregjenek,
dörögjenek hegyek,
és fájjon az agyvelő,
ne öljetek!
A bűnnel, ami
összeroskaszt,
önmagát írtja ki fajom,
és mocskaiba gonoszodnak
pénz,
gőg,
hatalom.
Tagadom
a legősibb pillanatommal
a törvényes halált,
vallom,
csillagig főt emelve,
a lélegzetekre bízott időt.
Míg átokverte bűnt hordoz a szív,
átéget csontomig,
kikezdi húsom igazát,
– elátkozott világ –
a borzasztó adósság,
a tövismarta hit,
ne zavarjátok Isten álmait!