Rudyard Kipling: If...
IF you can keep your head when all about you
Are losing theirs and blaming it on you,
If you can trust yourself when all men doubt you,
But make allowance for their doubting too;
If you can wait and not be tired by waiting,
Or being lied about, don't deal in lies,
Or being hated, don't give way to hating,
And yet don't look too good, nor talk too wise:
If you can dream - and not make dreams your master;
If you can think - and not make thoughts your aim;
If you can meet with Triumph and Disaster
And treat those two impostors just the same;
If you can bear to hear the truth you've spoken
Twisted by knaves to make a trap for fools,
Or watch the things you gave your life to, broken,
And stoop and build 'em up with worn-out tools:
If you can make one heap of all your winnings
And risk it on one turn of pitch-and-toss,
And lose, and start again at your beginnings
And never breathe a word about your loss;
If you can force your heart and nerve and sinew
To serve your turn long after they are gone,
And so hold on when there is nothing in you
Except the Will which says to them: 'Hold on!'
If you can talk with crowds and keep your virtue,
' Or walk with Kings - nor lose the common touch,
if neither foes nor loving friends can hurt you,
If all men count with you, but none too much;
If you can fill the unforgiving minute
With sixty seconds' worth of distance run,
Yours is the Earth and everything that's in it,
And - which is more - you'll be a Man, my son!
(Ha [hidegen] tudod tartani a fejedet, amikor körülötted/mindenki elveszíti a magáét és téged okol;/ha bízni tudsz magadban, amikor mindenki kételkedik benned,/de a kételkedésük jogát is elismered;/ha tudsz várni és a várakozás nem fáraszt,/vagy mikor hazudoznak rólad, nem veszel részt a hazudozásban;/vagy mikor gyűlölnek, nem adsz [szabad] utat a gyűlöletnek,/de túl jó szívűnek és túl bölcs beszédűnek sem tűnsz://
Ha tudsz álmodozni – de nem engeded eluralkodni rajtad az álmaidat;/ha tudsz gondolkodni – de nem a gondolataidat tűzöd ki célul;/ha jól viseled mind a Diadalt, mind a Katasztrófát,/és ugyanúgy kezeled mindkét szélhámost;/ha el tudod viselni, hogy az általad kimondott igazságot/gazfickók kiforgatják, hogy a bolondoknak csapdát állítsanak,/vagy látva, hogy széttörtek a dolgok, amelyekért életedet adtad volna,/nekigyürkőzöl és a kicsorbult szerszámaiddal újra felépíted://
Ha mindazt, amit megnyertél, képes vagy összehordani/és egyetlen éremfeldobással kockára tenni,/és ha elveszted, újra elölről kezdeni,/és egyetlen szót sem ejteni a veszteségedről;/ha képes vagy kényszeríteni szívedet, agyadat és izmaidat,/hogy akkor is szolgálják a tetteidet, ha már rég elhasználódtak,/és kitartani, ha már semmi nem maradt benned,/csak az Akaraterő, amely azt mondja nekik: „Tarts ki!”//
Ha úgy tudsz beszélni a köznéppel, hogy megtartod a méltóságodat,/de Királyokkal társalogva sem veszíted el a józanságodat;/ha sem ellenség, sem szerető jó barátok nem bánthatnak meg;/ha mindenki számol veled, de senki nem túlzottan;/ha képes vagy megtölteni [minden] engesztelhetetlen percet/a hosszútávfutás hatvan másodpercnyi méltóságával (?),/akkor tiéd a Föld és annak minden [kincse],/és – ami ennél is több – Ember [Férfi] leszel, fiam!) Ross nyerse
Rudyard Kipling: Ha...
Ha majd elméd józan marad még akkor
is, ha oktalan vádol épp a nép,
ha majd bízol magadban mindenkor,
de mégis eltűröd a kétkedést;
ha várni tudsz, s nem veszted türelmedet,
és hazug érvet messze elkerülsz,
s gyűlölet helyévé szíved nem teszed,
de túl bölcsnek, s negédesnek se tűnsz:
ha nem urad – csak társad lesz az álom,
ha nem cél – csak eszköz a gondolat,
ha Győzelmed, Kudarcod egyként állod,
s úgy nézed őket, mint zsiványokat;
ha tűröd, hogy kiforgatott szavaddal
naiv elméket tőrbe csaljanak,
gazok rontsák azt, miért lelked adtad,
s te mégis újra építed falad:
ha majd nem riaszt, hogy megharcolt kincsed
és mindened egy lapra feltegyed,
és egy pillanat alatt veszítsd el mindet,
és mégse bánd meg veszteségedet;
ha szíved, elméd, és inad hajtod, hogy
még romjaikban is szolgáljanak,
és semmid se jó már, de Akaratod
még szól: Bírni kell! - s ők kitartanak:
ha szólsz, s a nép előtt lesz méltóságod,
s királyok közt szavad meg nem remeg,
ha egyként bírsz ellent, és jó barátot,
ha bárhol is vagy, számolnak veled;
ha úgy küzdesz futóként, hogy nem rettent
a hosszú táv, s erőd végig kitart,
a Föld kincseit méltóképp nyered meg,
s mi ennél több - Ember leszel, fiam!