Kupidó eltévedt, s nyilaz...
Írta: barnaby Dátum: May 28 2015 19:56:28
V
Zengjetek árvalelkű sípok,
zengzetek, égig rengjetek!
Állva sírok, angyalok szeressetek!
Szárnyaitok simogatom,
Teljes hír
Zengjetek árvalelkű sípok,
zengzetek, égig rengjetek!
Állva sírok, angyalok szeressetek!
Szárnyaitok simogatom,
hűs szellőkkel legyezgetem,
forrás vizét megosztom, oltani
szomjatok. Miért a kétség, talán
az ember rútul becsap titeket?
Elárul minden szépet, igazat,
halálig sanyargatva akit szeret?
Félelmeitek, hiszem-alaptalan.
Éroszt látom, amot jő Kupidóval...
Szívembe nyilaz a bárgyú kis angyal
töretlen hittel, akarattal,
picinyke aggyal. Nem éri fel ésszel,
hogy a remény,-mint lenge árvalányhaj-
ellobban szalmalánggal. Pőre dicsőség!
Szerelem-donor vadász! Csábos mosolyra
vált. Hiú reményt dagaszt. Kikelettel sarjad
a vágy, erényt repeszt, pattan az érc,
mint avítt fazék falán a máz...Koppanva
bong, alázva ront rád, s betör. Igát kerít
nyakad köré. Zihálsz, lihegsz, a báj
ködén át nem látsz! Kupidó elég!
Ijad engedd ma le! Lazíts! Vedd elő
máshol szép "hangszered", s nevetve játssz!
Érosz! A szépség bájjal, balgán csínyt teremt!
Megosztja mind, ki tegnap még barát,
s mára harcra hívja el. Ne oszd! A kétség bennem
fájó gyötrelem. De rossz vagy Angyal!
Majd szárnyad röptét örökre elveszem!
Ne rombolj érzést! Mások ajkán neved kín legyen?
Egy alma elgurult, s méltó kéznek adta bársonyát.
Csak az a fránya szív, s az ember. Érthetetlen néha
mit csinál. Talány, mely megfejtésre vár.
De ezért vagytok Ti ott fenn, az istenek...