MŰ TEREM
Írta: Mityka Dátum: July 04 2015 05:43:25
H

Gyűrt fehér köpeny, ápolt hófehér haj,
most békül épp a mondanivalóval,
a paletta, a tubusok, a sóhaj
keverednek a visszafogott szóval,

Teljes hír


CSONKA ERNŐ
festőművésznél

Gyűrt fehér köpeny, ápolt hófehér haj,
most békül épp a mondanivalóval,
a paletta, a tubusok, a sóhaj
keverednek a visszafogott szóval,
a szék ügyel – kis csusszanást ígérve -
az öreg gerinc szép egyenesére,
a pillanat épp most tanul meg lenni,
a szobaablak épp csak beereszti,
s míg bámulja az éledező képet,
a nagy kéz tesz-vesz néhány semmiséget,
a hosszú ujjak nyugalomra lelnek,
a festőkés már simítja a lelket,
majd megadón és röpke nászra készen,
négy ecset ring az öt ujj erejében,
a csönd is izzik, hamvában zsarát van,
és fölhevül a festék illatában,
az ecset futkos lenge, hosszú száron,
hogy valamit magától kitaláljon,
már éppen érzi, színből hogy szakad dal,
de letörlik egy apró rongydarabbal,
s már csatakosra vajúdott világ van
a falak között megbúvó imában,
az apró szoba zárul-belerémül,
aztán a festmény lélegezni készül,
hogy teremtőjét titkon tetten érje,
s a kis ablakon rálátni az égre,
ahonnan felhők lesik révülettel,
hogyan szolgálja Istenét a mester.