Александр Пушкин: ЦВЕТОК (műfordítás)
Írta: Peszmegne Baricz Agnes Dátum: July 30 2015 05:10:00
Sz
Száraz virág, illata sincsen,
feledve könyvlapok között;
néztem, s lelkembe észrevétlen
ezernyi kérdés költözött:
Teljes hír
Александр Пушкин: ЦВЕТОК
Цветок засохший, безуханный,
Забытый в книге вижу я;
И вот уже мечтою странной
Душа наполнилась моя:
Где цвёл? когда? какой весною?
И долго ль цвёл? И сорван кем,
Чужой, знакомой ли рукою?
И положен сюда зачем?
На память нежного ль свиданья,
Или разлуки роковой,
Иль одинокого гулянья
В тиши полей, в тени лесной?
И жив ли тот, и та жива ли?
И нынче где их уголок?
Или уже они увяли,
Как сей неведомый цветок?
(Virág
Elszáradt kis virág, illata-vesztett,/Könyvben felejtett, látom én;/És íme, már különös álmodozással/Telt meg a lelkem.//
Hol virágzott? Mikor? Mely tavasszal?/És hosszan virágzott-e? Ki leszakította/Idegen, vagy ismerős volt-e a kéz?/És miért tették ide (a könyvbe)?
Talán egy gyengéd találka,/vagy végzetes elválás,/avagy mező csendjében, erdő árnyékában/Tett magányos séta emlékére?//
Él-e ő (a férfi), és él-e a másik (a nő)?/És jelenleg (mostanság) hol van az ő sarkuk (fészkük)?/Vagy ők is már elhervadtak,/Mint ez a rejtélyes (titokzatos) virág?)
Alexandr Puskin: Virág
Száraz virág, illata sincsen,
feledve könyvlapok között;
néztem, s lelkembe észrevétlen
ezernyi kérdés költözött:
Hol élt? S mikor? Tavasszal nyílt-e?
Hosszan élt? S az a tépő kéz,
idegené volt, vagy ismerte?
Honnan került ide, s miképp?
Egy gyöngéd randevú emléke,
vagy tanú gyászos búcsúnál,
csendes mező, vagy erdő mélye
kínálta egy séta során?
A férfi, s nő ugyan hol vannak?
Ad még helyt nékik e világ?
Vagy ők is épp úgy elszáradtak,
mint e rejtélyes kis virág?