„Egy különös Poet találkozó” utóhangja…
Írta: KiberFeri Dátum: August 05 2015 17:15:17
H

Nagyságos, sőt méltóságos úr Komróczki Zoltán
Az első nemes az én szemembe ezek után.
Nagy dalnok ő, a találkozó „haditudósítója”,
Jól megénekelte… nem pusztába kiáltott a szava.
Teljes hír


Komróczki Zoltán: „Egy különös Poet találkozó története” c. versének a margójára…


Nagyságos, sőt méltóságos úr Komróczki Zoltán
Az első nemes az én szemembe ezek után.
Nagy dalnok ő, a találkozó „haditudósítója”,
Jól megénekelte… nem pusztába kiáltott a szava.

„Azt a rézangyalát, e huncut világnak”
Megkaptuk örömünk, glóriája mának,
Mert a „remember” Zoli jól megverselt minket,
Tán’ csapatépítésként írta meg e verset.

Hálás vagyok, megörökítettél az utókornak,
Mert így tudtára adtad, minden földi halandónak,
Spontán szerveztél -csak úgy jött- egy Poet találkozót
És engem is bevettél csapatba, mint „italozót”.

Jól van ez így, ha hirdetjük olvasónak igét,
Olvasó közönség is csak tudja meg a nevét,
Mindenkinek, aki ott volt…
Versben olvashatta legott!

Jó volt ott lenni, erősíteni sorainkat,
Pincérekkel kiveretni a hordó csapokat.
Jó zene is volt, nagy volt poéták mulatsága,
Igaz, kissé… jól otthon maradt a sok „nagysága".

Jó nagy mulatság volt, így már mindenki megtudta...
A legközelebbin legyen ott mind, ember fia.
Huh! Arra már nem is emlékszünk, hogy ki mit ivott,
Poharat emelt, sört kortyolt, vagy páleszt lehajtott?!

Ha már ott voltam, tinéktek elárulom,
Hogy lélekben velünk voltatok, ha mondom.
Emlegettünk mindenkit, aki nem tévedt arra véletlen
És így lemaradt az úri-muriról, sajnos nem volt jelen.

Sokat gondoltunk női verselőkre, poétákra
Mert nagyon fontosak ők nekünk, mindig, nemcsak mára.
Nélkülük mivé lenne a világ? De szürkébb lenne!
Jó lenne, ha ez soha, szűken se… nem következne.

Emlékezzünk még az olvasókra, akik nem írnak,
De gondos szeretettel olvasnak… csak otthon isznak,
Ők is tudósítva lettek, nagy poéta eseményről,
Ha már nem jöttek el, nem voltak ott a messzi alvégről.

Kicsit kiegészítem a történetet, mert, ,,remember"
Nem mondott el mindent, mint kapatos, kissé piás ember.
Tán' nem is jutott eszébe minden,
Pedig történt ott más is... mi minden?!

Kisegítem őt a beszámolójában, mely élethű.
Már az olvasóktól azt is tudjuk, hogy olyan nagyszerű.
Én meg emlékszem a többire:
Mondom én hegyiről tövire...

Jó kecskeméti, ,,remember" Zoli gyerek,
Tósztot is mondott, melyek ezen egyebek:

,,Jó társaságban, mint jó, igaz poéták, emlegettünk múltat,
De azért nem feledtük jelent, az agyunk a jövőben kutat.
Ne feledjétek, milyen fontos együvé tartozás érzése
Kell mégis... eme remek csapathoz tartozás erősítése.
Gondoljunk azokra szeretettel, kik nem keveredtek ide,
Mert ők most otthon vannak, de szívükben biztos vágyódtak ide.
Poéta lány tagjaink, lehet, hogy írnak, talán sütnek, főznek
Poéta férfiú hazaér, győzelmi, szeretet tort ülnek!
Szeretünk benneteket is lányok, rímfaragó poétáink,
Miket ti írtok, azok olvasók, poéták, a mi csodáink!"

Óh! Te trubadúr! Ha régebben éltél volna,
Török nem henyélt, ült és uraskodott volna
Százötven évet szeretett hazánk hűs fái alatt
És ez lett volna akkor... nekünk az igazi malaszt!

Vecsés, 2013. október 21. – Kustra Ferenc