Christina Georgina Rossetti: Remember
Remember me when I am gone away,
Gone far away into the silent land;
When you can no more hold me by the hand,
Nor I half turn to go, yet turning stay.
Remember me when no more day by day
You tell me of our future that you plann'd:
Only remember me; you understand
It will be late to counsel then or pray.
Yet if you should forget me for a while
And afterwards remember, do not grieve:
For if the darkness and corruption leave
A vestige of the thoughts that once I had,
Better by far you should forget and smile
Than that you should remember and be sad.
(Emlékezz
Emlékezz rám, amikor én már nem leszek,/messzire mentem a néma/csendes földbe;/Ha nem tarthattál tovább kézzel,/Sem én félig fordulva, hogy menjek, de maradjak még./Emlékezz rám, ha többé, napról napra nem/Meséled el a jövőnket, ahogy tervezted:/Csak emlékezz rám, megérted, hogy/késő lesz tanácskozni akkor vagy imádkozni./De ha még ha elfelejtenél is egy ideig/És utána emlékszel, nem fáj:/Mert ha a sötétség és a bomlás/romlás hagyja/A nyomát a gondolatoknak, mik egyszer voltak nekem,/Jobb, ha a messzeség által elfelejtenél, és mosolyognál/Mint, hogy emlékezz, és szomorú légy.-Haasz Irén nyerse)
Christina Georgina Rossetti: Emlékezz!
Emlékezz rám, mikor már nem leszek,
mert sírba zárt a néma messziség;
bár szerettem volna maradni még,
mentem, hiába óvott két kezed.
Emlékezz rám, mikor már nem lehet
velem közös jövőt tervezni rég:
csak emlékezz, s rájössz; nincs már miért
imát mormolva szőni terveket.
Ne bánd, ha feledéssel a való
megkínál, s szép emlék leszek csupán:
hisz’ sírni földben oszló test után
kár, s ha üzenhetek, kívánom azt,
hogy felejts el, mosolyogj, úgy a jó,
s ne emlékemtől várj sivár vigaszt.