Érzelmeink
Érzelmeink megváltoznak,
Ne csodálkozzunk ezen,
Meddig tart el az „örökké”?
Nem tudhatja senki sem.
Ó, ha el tudnánk fogadni,
Eme gyarlóságunkat,
Könnyebb lenne megtalálni,
Percnyi boldogságunkat.
Minekünk ennyi nem elég,
Akarunk! Megszerezzük!
Uralkodunk is már rajta,
Kizárt, hogy elveszítjük.
Aztán, mintha villám csapna,
Felborul régi rendünk,
Káosz, harag, tragédia,
Szikrázik gyűlöletünk!
Hány ilyen van, nem tudható,
De kevés a kivétel,
Családok mennek így tönkre,
Sátán választja széjjel!
Mitől változna érzésünk?
Lehet, így kell lennie?
Bűntudatunk vizsgáljuk meg,
S tekintsünk fel az égre!
Budapest, 2015. augusztus 4.