A vélt egységnyi, élt idő alatt,
- ami tán óra, perc, vagy pillanat -
valamit babrál valaki velem,
s kitágulózik bennem a jelen,
az idő lélegzik egy jó nagyot,
egy óriási luftballon vagyok,
és minden fehér, vakítón fehér,
aztán a semmi végül enni kér,
én nem látom, csak érzem a csodát,
hogy apróznak belőlem katonát,
s úgy szuszogok a terítékemen,
mint rendre tálalt, élő élelem,
sok kenyérfalat, szalonna darab,
s a történetek elfogyasztanak.