Anyám kezében
Írta: hzsike Dátum: August 23 2015 15:18:07
V
Asztalon már az új kenyér,
szeletet nyújt egy vén tenyér,
estélik lassan - rőzse gyúl,
kezére könnyem gyöngye hull.
Teljes hír
H.Gábor Erzsébet
Anyám kezében
Asztalon már az új kenyér,
a gazdag dőzsöl, bent henyél,
a csóró fáradt, ülne már,
de rá a szolga munka vár.
A koldus szíve megszakad,
hiába lépked, nem halad,
az éhe fáj, a szem kopog,
cipője talpa elkopott.
Fejére állt a nagyvilág!
Gyanús már minden mákvirág,
lelkeket rág a százfogú,
vagyonért dúl a háború.
Jóbarát, sógor, felmenők -
múltjukkal félve hencegők,
hajlik a hát, a gaz legyint,
nem erény már a csontgerinc.
Kapát nem fogott szűz tenyér -
hosszú a karja, messze ér,
lesi a jussát, s tudja már,
neki a részből dupla jár.
Nézi a földet - birtoka!
Panaszra néki nincs oka;
amíg ő vígan golfozik,
addig a szolga dolgozik.
Ember, embernek farkasa -
mit ér a koldus halk szava,
s mit ér a szív, ha nem zenél,
s bánatot fúj a kerge szél?
Anyám azt mondta; jó legyek!
Bűnökkel élni nem lehet -
ne hallgass gyermek, szólj, ha kell,
legyél te bátor, mondd csak el!
Helyettük mondd, ha fáj nekik -
a gyöngét bántják, átverik!
Legyél a szó, a szív, a hang,
igazat zengő rézharang.
Ne legyél gyáva, légy magad!
A Napból mindig fény fakad!
Az Isten bölcsen ostoroz -
ne ússza meg a sok gonosz!
Asztalon már az új kenyér,
szeletet nyújt egy vén tenyér,
estélik lassan - rőzse gyúl,
kezére könnyem gyöngye hull.