És jöttem.
A kötelékek meglazultak.
Két kézzel engedted el
az ernyedt múltat.
Ígérd meg,
hogy másról nem énekelsz többet,
nem adsz helyet
a kényszerű köröknek
és még mielőtt
e zombi ismét fejedre nőhet,
eltaposod
a régi szeretőket.
Hódíts hűtlenül,
emlékük feledve.
Ne fűzzön láncra
tested ezer nedve,
mely visszahúz
a disznókhoz a sárba.
Maradj inkább
szabad, számkivetett árva.
Szálanként fojtsd meg álmaid,
mielőtt kiherélnének.
Egyetlen kísértés maradhat csak,
maga az élet.