Az éj megvárja míg a Nap felkel,
fénygyöngén ébred, álmos a reggel.
A völgyekben, gyöngy-könnyes köd szitál,
tölgyek levelét rozsda marja már.
Szűrkésre festődik az ég kékje,
felhőbe mosódik alkonyok szépsége,
Selyemsuhogású a déli szél,
a Nap elbújt a hármas-hegy mőgé.
Hűvös estén látszik a lehellet,
az elmúlás somforog közelebb.