Pár százezer óra születésem óta.
tavaszok, röpke nyár, mintha egybeforrna.
Elavult lettem, mint divatjamúlt kalap,
öreg korhadt hajóm alig-alig halad.
Kósza alkonyi szél kisodor a partra,
jövőm köd takarja, nem látok át rajta.
Visszajöttem csipet emlékért a tóra,
itt az idő mintha visszafelé folyna.
Jövőnket álmodtuk, hittünk a holnapban,
lábnyomunk keresem a parti homokban.
Nem hagytunk jeleket, de ha hagytunk volna,
az idő hullám már biztosan elmosta.