Szép arcú apám
Írta: Radmila Dátum: Szeptember 19 2015 05:40:30
H
Apám a magasba emelt,
könnye patakzott szótlanul,
és én semmit sem értettem
akkor, azon a bús hajnalon.
Teljes hír
Radmila Marković
Szép arcú apám
Apám a magasba emelt,
könnye patakzott szótlanul,
és én semmit sem értettem
akkor, azon a bús hajnalon.
Tévelyegtem az ismeretlen világban
ahova sodort a háború szele,
ahol igazán anyai nagymamám szeretett,
anyám kereste a kenyeret, vigyázott rám,
és éjszaka titokban befelé zokogott,
hallottam gondolatát: “Gyere értünk! Nélküled
mi lesz velünk? Hiányzol neki, hiányzol nekem.”
Engem az utcán csúfoltak másságomért,
Fekete hajam a szőkékből kiviláglott,
mezítláb bújtam a falusi útmenti eperfa alá,
amíg fejem felett magasan zúgtak a bombázók,
dél felé szálltak, vitték a halált vastestükben,
városokra szórták, és öltek, öltek, öltek
öreget, fiatalt, nőket és gyerekeket.
Szép arcú apám rajongásig szerettem.
Szép arcú apám vártam, sírva kerestem.
Egy szép arcú apát ismeretlen katona név alatt
közös sírba temettek ezerkilencszáznegyvenötben.