Nyomatékkal szól a hangod,
szomorúan vádol,
mielőtt még elbúcsúznál
földtől, víztől, fáktól.
Egy szavam sincs, hallgatok csak.
Nincs miért védekeznem,
ez már semmit nem változtat
az isteni terven.
Nincs visszaút, ilyen lettem,
Te sem változol meg.
Elfogyott az összes időnk,
ez a vonat elment.
Sosem voltunk idegenek,
hogyan lettünk azzá?
Még az isten is csak hallgat,
nem szól semmit hozzá.