Úgy hírlik, átjött ide messzi földről,
hogy színt adjon a különös gyönyörből,
de itt dajkálta nagy időt az élet,
és addig nőtt, míg világhírűvé lett,
itt próbálgatta ki a szegény ember,
mit praktikál az olcsó ételekkel,
s mint párává a hajnal-könnyű harmat,
úgy változott át született magyarnak,
itt fürdőzött az ömlő napsugárban,
és érett ízessé a sárga nyárban,
hol szelíd volt, hol tombolt benn a vadság,
és értő kezek lélegezni hagyták,
de vége szakadt a szabad világnak,
fölfürtözték, és telt ideig száradt,
s a várakozás csöndjét megteremtve,
ott világolt az eresz alatt rendre,
de azt már csak a bennfentesek látták,
hogy annak is örült, ha ledarálták,
a gondja elszállt, s nem törődött mással,
csak piros ízével és illatával.