Est szőnyegére fátylat sző az éjszaka
S még nyári álom elterül szempillámra
A hold lassan ballag csillagai között
Alszik a táj, békés, csend honol mindenütt.
Álmodok holnapot, egy új esélyt talán
Mit Isten belém táplált, éltető fényét
Meglátni benne a valóságot, erőt
Mennyei adománytól virágzó mezőt.
Véget érő ösvényen, melyen vezetett
Dúdolom éltem örök szimfóniáját.
Természet színes palettáján ébredek.
Keresve ikerlángom, fény útján Istent.
Égi küldetésem bevonzva egységbe,
Majd egy égi nászban találkozva lelkem
Másik felével, Isten fénytemplomában.
A fent és lent a kint és bent találkozik.