Öreg októberi napunk
Fénylik csendesen,
Nyárból Tél felé ballagván
Kissé megpihen.
Vándorbotját földre teszi
Egy derűs helyen,
S mosolyog, hogy nekünk csendes
Verőfény legyen.
Darázsfészek lett a világ,
Tudja ezt a Nap,
De azt is, hogy használ minden
Boldog pillanat.
Öreg októberi Napunk
Csendesen figyel,
Nem hiszi, hogy a gonoszság
Sose múlik el.
Nem zavarják hazug, hamis
Filozófiák,
Tudja, valójában hogyan
Halad a világ.
Tudja, hogy aki sosem vet,
Az mindig arat,
Hiánycikk a világban a
Szabad akarat.
Öreg októberi Napunk
Hiába szeret,
Tudja, hogy helyettünk Isten
Semmit se tehet.