A kínszenvedésben elszenderedsz.
Nem tudom a messzeségből milyen hangok hívnak,
késő van, már a tűz is kialudt,
vendégszerető házadban olyan nagy a hideg.
A távoli szürkületbe nézel
a kísértetek, szellemek láthatárának fényében.
Én, fájdalommal, nyugtalansággal a szívemben,
Te, a belenyugvás csöndjével.
Oly szánalmas az arcod!
Teljes uralmam van mindenek felett,
téged, csak téged szeretnélek,
de nem tudom hogyan, és nem lehet.