Mottó: Idősödő nő álmai...
Ugyan kérlek, ne bomolj már!
Nem látod, hogy fiatal?
Nem illik, korodnál fogva
sem, mondd téged nem zavar?
Ugyan szívem, meghibbantál,
Ámor nyila eltalált?
Fiad lehetne Ő talán
hiúságod felzabált?
Jól van, jó, hát jól nézel ki
letagadhatsz tíz-húszat,
na de szíved ne add neki,
hisz' rajtad ő csak mulat?
Nem hiszed, hát persze, hogy nem
mert csábít a mosolya,
nem tudod, hogy messze ott lenn
várja Őt az otthona!
Tudod mire kellenél Te?
Reprezentálni Veled
mert ugyan még jól nézel ki,
de hidd nem ő kell Neked!
Beszélhetek, látom annyi,
a fal is többet értene,
ne vágyjál rá, nem lesz lagzi,
nem simít a két keze!
Maradj nyugton vén barátnőm,
ne égesd le így magad!
Otthon igen, Ő családfő,
ne feledd el a szavam!
Na de, mutasd azt a fiút,
jól néz ki a mindenét!
Én is legyek inkább hiú
csavarjam el a fejét?
Nem tehetem, nem esetem,
ne tedd Te sem megbánod!
Hagyjál békén, kell Ő nekem
érte égek, nem látod?
Őszi szellő hajunkba túr
mámoros a hajnalunk,
Ámor Isten nyila úgy fúr
ellátja ő a bajunk!
Na de jön a fényes reggel,
"dögös" fiú eltűnik,
tudod, mit, mégse, nem kell,
vágyad úgyis megszűnik!
Nézd ott a kis csalfa szőkét
rámosolyog kedvesen,
alig várta már a jöttét
elhúznak szerelmesen!