Köd sűrűje
tejfehér köd mi ráborult a tájra
reggel eltakarva azúrkék eget
sivár csend, sötétség szállt házamra
percmutató szomorúan lépeget
fény szűrődik csipke függönyömön át
közben ajkaim imádságot rebeg
fohászt mely szebbé tenné a világot
csodát remélve keresztet vetek
halotti lepel könnyes szitálása
csontig hatoló fájdalom életem
nem látni át emlékeim falán
ráomló homály takarja, mint a köd
ó te bús vasárnap, őszi nappalok
ne bántsatok hisz még élni akarok
Deák Éva (Olyan köd van napok óta, orromig nem látok!)