Fakul már a fáknak zöld ruhája
földre hullik sok elsárgult levél,
október aranyló álma véget ér,
nyirkos őszi köddel már alunni tér.
Még kibomlik egy elkésett rózsa,
szirmát simítja csalfa déli fény,
s ha reggelre a fagy majd földre marja,
azért megélt pár napot szegény.
Rőt-aranyban pompázó csörgőfák
csilingelő, barna csengettyűkkel
vidítják a fenyők zord sorfalát,
szembeszállva rikoltó szelekkel.
Bár tudja jól minden levél és virág,
hogy búcsúzni kell, hogyha jő a tél,
mégis könnyes minden búcsúzás
hiába tudjuk, a tavasz visszatér.