Esti mese
Még enyém a nyári éj csillaga.
Ezüsthold szórja gyöngyöző fényét,
künn sápadt falevél bús dalt zörög,
selymes, őszi szellő lágyan átölel.
Fodros kis takaróm magamra húzom.
Megszólít a távol
Mindenben Te vagy
Megtaláljuk egymást
mennybe száll vágyunk.
Öröm, mely kitölti a pillanatot.