Juliska....
(A harmincas évekből)
Egyszer egy menyecske
mit gondolt magában,felmegy
Pest városába,az uraságok szolgálatába.
Ahol még nem ismert senkit
gondolta majd elkeveredik.
Megkérdezett egy rendőrt tud-e
valami helyet,ahol cselédet keresnek.
Rendőr mondta elviszlek oda ahol
mindent megkaphatsz s annál
jobb állást nem is találhatsz.
Menyecske a rendőrben bízott,
aki fiatal,jóképű parasztlegény volt.
S kérdezte a kis lánykát,-Mi a neved?
Az enyém János-Juliskának
hívnak az a nevem.
És remélem az úr,nem fog tréfát űzni velem!
Hívjál csak Jánosnak ne urazzál engem!
Megérkeztek arra a helyre, ahol
Juliska gondolta lesz neki munkahelye.
Öreg földszintes ház.
Kapuja magas fábol faragott sötétbarna volt.
-Itt vagyunk,mondta János.-bementek
az egyik ajtón ahol két szoba egy konyha volt
bebútorozva és ez volt Jánosnak
az agglegény lakása.
Juliska megijedt:-Azt gondoltam maga tud
egy szolgáló állást nekem,maga
engem félrevezetett,
azt hittem egy rendőr nem
csinál ilyet.
-Kedves Juliskám,ez az,itt jó dolgod lesz,
ennél jobb helyet sehol nem lelsz.
Ez lesz az otthonod amit tisztán kell
tartanod,boldoggá teszlek
ha akarod..
-Az egyik szoba a tiéd,a másik az enyém,
de ha félsz egyedül itt is aludhatsz,
bántódásod nem lesz és meglátod milyen jó lesz.
A menyecske nem volt boldog,ő erre
nem számított.
Nem tudta mitévő legyen már esteledett,
hová menjen? Megbíztam ebben az emberbe
s ő kihasznált engem.Juliska ott maradt
az éjjel bezárta az ajtót és
keservesen bánkódott.
Nem tudta mitévő legyen,talán ez az ember
nem is lesz olyan rossz nekem.
Másnap reggel Juliska,ahogy felébredt
a rendőr már nem volt ott,
az ajtó nyitva volt.
Gondolta:-most menjek a bizonytalanságba,
vagy maradjak itt egy próbára ?
Ő maradt és mindent úgy csinált,mintha
szerette volna,takarított,főzött amit
talált a konyhában.
Megterítette az asztalt és várt Jánosra.
János megjött,ahogy meglátta a terített asztalt,
a tiszta lakást,megölelte Juliskát.
Aki mondta:-na,na kend,csak ne olyan gyorsan,
tudni akarom,mi a szándéka mostan ?
János kiöntötte szívét Juliskája előtt,elmondta
még soha nem látott ilyen takaros,
szép menyecskét és miután ha
összebarátkoznak,szeretné megkérni
asszonyának.
Juliska nem bánta,tetszett a legény,göndör
kis bajusza felingerelte őt.
Nemsokára olyan jóba lettek,terveket
szőttek,hogy rövidesen
egybekelnek.
A menyecske boldog volt soha nem számított
ilyen nagy szerencsére,Jánost
szívből szerette aki mindent megtett érte.
Múltak az évek bekopogott a gólya mindkettőjük
Boldogságára