Eljön az a pillanat,
mikor az mondod elég!
Neked ihlet nincs szavad
azért ne hagyj el, ne még!
Türelmed az végtelen
tudom, hogy megvársz csendben,
agysejtem már védtelen,
de te itt élsz bennem!
Hallgatom a dallamod,
a hegedűdön játszol,
Tiéd most a hatalom,
hass, agyam ne csak látsszon!
Értelmet most adj neki
suttogd el a fülébe,
rád figyel és azt teszi,
mit tőled hall, cserébe!
Másnap újra írni kezd,
mert jól végezted dolgod
gondold el, hogy így mi lesz
amíg él, a Te foglyod!