Megszeretni nem elég egy pillanat,
annak kinél ezer alkony itt maradt.
Csalódásaidat velem felednéd,
én lennék neked a téli menedék.
Nem lehetsz más csak késő őszi álom,
csókod mint hideg esőcsepp a számon.
Ha nem érzem őszinte szerelmedet,
utunk olyan ami sehová vezet.
Félelmet érzek, valami ámítást,
hagyjuk a sötétben tapogatózást.
Szemüvegben nézzük meg egymás arcát.
lásd homlokomon a múlt idők karcát.
A szerelem nekünk már szív-betegség,
nem lehet gyógyszer erre az öregség.
Talán ha jobban ismerhetnénk egymást,
megspórolhattuk volna a csalódást.
Szavakban hamisított ölelések
jól hangzanak, engem nem érdekelnek.
Égni képtelen a múltban rekedt lélek,
nem lehetek oly', mint volt feleséged.
Hozzám költöznél válaszomat várod.
Én mégis csak a magam útját járom.
A történteket már nagyon sajnálom,
ebből az álomból ébredni vágyom.