Fuss, tombolj, ha ehhez van kedved,
szaggasd szét most egyetlen lelked!
Járd be a Földet, üvölts ha kell
gyötörj meg rendesen kis haver!
Tépd szét a láncodat, úgy dobogj!
Érzem formádat, érzem, hozod!
Szakad az ér, nem erős fonál,
megnyugszol majd, igen, még soká!
Játszol könnyedén, blokkol tudat
járd a könyörtelen táncodat!
Billentyűd kopott, nincs már dallam
mit játszhatnál olyan szép, halkan!
Koszorút fontál ereidből,
feltűntél egyszer a semmiből,
szaggatod lényemet, élvezed?
Könnyeim törlöm, nem kérdezed,
hogy mi bajod, talán nagyon fáj?
Nem várnál választ mert az ott vágy!
Kifutsz a világból és zokogsz,
vagy inkább mint sátán mosolyogsz?
Elég volt, intelek, gyógyszerem
mos már a fejedre önthetem,
csípi szemed, könnyeid nyeled
szenvedsz Te is, helyed nem leled!
Térj vissza, térj az otthonodba,
megbocsájtok, ne légy goromba!
Tudod, hogy még hozzám tartozol,
utolsó könnycsepp az arcodon!
Billentyűd karcol, de még remeg
énekelj nekem amíg lehet,
itt vagyok veled, még egy dallam,
csak Neked dalolom el, halkan...