Útvesztőben....
Írta: Tiberius Dátum: December 07 2015 04:48:49
M

Amit ott láttam,alig hittem szemeimnek
szebbnél szebb tündérek szanaszét
repdestek, kedves mosolyukkal elbűvöltek.
Teljes hír


Útvesztőben..

Úgy mentem el ebből a világból,
hogy nem ébresztettem fel az alvókat,
kik aludták a legszebb álmaikat
Elsuhantam egy sötét éjjelen, mikor
Hold és a csillagok fénylettek nekem
drágakövek voltak az útszélen.

Csillagtól-csillagig az útvesztőben
óvatosan lépkedtem a sötétségben
ne,hogy leessek a semmiségben.
Mikor elfáradtam megpihentem,a félhold
alsó csücskén, meresztettem szemeimet
innen beláttam a világ mindenséget.

Már azt hittem az út soha nem ér véget,
mikor láttam egy csodaszép képet,
ahol minden, csillogott és fénylett.
Város volt az, nem is akármilyen,nagy
falak vették körül a nem várt idegent,
meghívó nélkül bejutni lehetetlen.

Aranyból volt a magas boltíves kapuja,
mindkét szárnyán kis ablak a kukkolója,
amik nyíltak ha valaki kopogott rajta.
Csengő nem volt,nem akartam illetlen
lenni,párat döngettem,remélve,hogy a
kapu őrt hamarjában felébresztem.

Sokáig vártam, már majdnem odébb
álltam,mikor a kukkoló kinyitott, egy
hang kérdezte mi járatban vagyok.
Mondtam,-én egy ilyen kis lyukon
keresztül, nem sokat látok, azt sem
tudom, hogy kivel diskurálok.-

Egyszer csak hallottam, a kulcs fordult
a zárban, nyikorgott mint a kenetlen
kerék a rozsdás, öreg batárba.
Idős öreg úr állt előttem,hosszú szakálla
fehérlett mint a hó, egy téli délutánban,
nevemet kérdezte egymásutánban:.

-Meguntam az életem odalenn,egy új
életet szeretnék kezdeni idefenn,ha
lehet kérem engedjék meg ezt nekem-
Nézegetett egy nagy könyvben fejét
csóválva:-ide csak az jöhet be,kit az
Úr magához hív,a mennyországba.-

Nem tudtam, hogy meghívó kell, talán
az Úr megbocsájt s lenne egy kivétel,
amiért szolgálnák amíg az idő le nem telik.
-Fiam-:Most már fiamnak szólított ami
egy kicsit megkönnyítette a dolgot,- gyere
be, míg az határozat megjön részedre.-

Amit ott láttam,alig hittem szemeimnek
szebbnél szebb tündérek szanaszét
repdestek, kedves mosolyukkal elbűvöltek.
Gondoltam magamban én innen el nem
megyek, akármi is lesz az ítélet,remélve
az Úr megérti nehéz helyzetemet.

Csodaszép tündérek közeledtek-,ki ez
a bátor, aki csak úgy betévedt?- Huncut
mosolyukból láttam,örvendeztek.
Lehet ők mentek az Úr elébe,kérve,
hogy ezt a jóképű fiút ne,hogy visszaküldje
amiért majd hálámat fejezem ki érte....

Túl sokáig várnom nem kellett,mert
egyszer csak az öreg úr ismét elém termett:
-A magasságos Úr, beenged mint vendéget-.
Nagy lett az öröm, táncra perdült a sok
tündérke, vigadott az egész ház népe,míg
egyszer csak az Úr, haragjába jött elénkbe:.

-Megszegted a vendégszeretetet, felkavartad
a mennybéli csendet, ezért véget vetek a
vendégségnek,a kapu őr ad útravalót néked-
Megijedtem!Tudtam, hogy hibát követtem,
nem gondolván a következményekre, az Úr
megváltózhatatlan, szigorú ítéletére.

Végtelen sajnáltam a történteket,azok
a szép tündérek elvették az eszemet,
szűröm kitéve, ballagok a pokol mélyébe.
Ami talán nem is olyan rossz dolog, az a
sok nő, kiket ismertem valaha, mind ott lesz,
kiengesztelni, fáradt, megtépett lelkemet.

A boldogság olyan nagy volt, alig hittem
szemeimnek, ígérték, hogy minden rosszat
amit tettek, százszorosan kielégítenek.
Míg egyszer csak a Nap, fényesen sugárzott
a szemeimbe ami véget vetett, történetemre.
Álom volt az egész szerencsémre.