Osztott sorsom miértjét keresem,
én akartam, hogy minden így legyen?
Sorsom lépésben cammog előttem,
nem tehetek mást, kényszerből követem.
Élni tanulni születtem a Földre,
a végén kiderül, jól csináltam-e.
Számon kérnek mindent egy szép napon,
vizsgázni kell majd nincsen irgalom.
Elballagok, többé nem járok oda,
véget ér lassan az életiskola,
Nem bukhatok meg a szigorlaton.
életem állomásait sorolom.
Kergettem a boldogságmadarat,
évszakok mentek el, az idő haladt.
Legszebb évszakom volt a szívtavasz,
nyáron ragyogásban sütött rám a Nap.
Őszi alkonyon könnycsepp szememen,
bánathervadásom itt maradt velem.
A téli hidegből nincs felolvadás,
Isten áldjon, jöjjön a feloldozás!