Ez a múlt
Írta: shakraf Dátum: March 03 2008 03:30:44
I


Mára csak az emléke maradt:
hangok, képek, arcok, szavak.
Teljes hír



Mára csak az emléke maradt:
hangok, képek, arcok, szavak.
Árnyéka mindannak, mi egykoron voltam.
Még lélek is volt, s szív, ha szóltam.

Mintha lassan, látnám a percek
múlása lassul, ha az áfium serceg.
Megvetett vesztem, levedlett bûnök,
keserû vétkektõl reszketni tûnök.

Kísért a múlt, hogy fájdalmat enged.
Kísért, hogy féljek attól, hogy szenved.
Vesztett! Sebzett szív marad hát örökre.
Ha kérné, csak szólna, én ott állnék mögötte.

Válasszon engem, csak még egyszer újra.
Bánatot, szerelmet újra az égre fújva.
Szerelmet, hogy higgyek, ahogyan régen máskor.
Hisz tudom jól, látom, szenvedni látszol.

Testet öltött vágyak forró édes álma
ringasson szelíden, ha szíved úgy kívánja.
Fájjon, ha elmész, búcsúd ne legyen hosszabb
egy percnél.
Várok én, ha kell, tudod, hogy megteszem,
ha kérnél.

Álmodnék én rólad, veled együtt, ahogy régen.
Ölelve izzó tested, izzó szem párakban nézem
riadt tekintetek, lopva ejtett csókok.
Ez a múlt, s a vele együtt elhamvadt dolgok.