A pesti lány...
Volt egyszer egy leányzó,
Pesten lakott szegény.
Ártatlannak játszotta magát
a szerelmek mezején.
Csak ő tudta,mások csak
sejtették,eladta s szüzességét
réges-rég.Fiatal volt és bohó,
ki mindenre kapható.
Meghívtam őt egy alkalommal
kávéztunk a Budai parkban.
Vén platánfák árnyékában
sétáltunk az alkonyatban.
Reánk borult a tündéri éj,a
a vén Hold csak mosolygott
felénk.Öleltem a kis csillagom,
vágyam túltengett ezen a napon.
Szája olyan volt mint a méz,
csókolt mint senki még.
A nyelve leért a torkomon,
mi lesz még itt,nem tudom.
A nagy hevességben kezébe
adtam szívem gondolatát
mi mást csinálhat egy legény
lázas ölelgetések után?
Felsikoltott,felháborodottan:
-Maga szemtelen,mit gondol
rólam,?Ártatlanságomat nem
adom!
Közelebb húztam, megnyugtattam,
én is olyan ártatlan vagyok, és
ha már itt tartunk, ne mulasszuk el
ezt a napot.