Szerelem
Szívemet szögekkel verted a keresztre,
Alvadt vérbe zártál mát és holnapot
Mondd miért tartasz még lándzsát a kezedbe’,
Miért takarod előlem a napot?
Sötétkék árnyékok, tűként szúró fények,
Végtelennek tűnő nyűtt hétköznapok,
Kereszten, árnyékban torzak a remények,
Kicsorbult, hűlt szívem halkabban dobog...
Sötétkék szemeid hazug sugarában
Sár, bogáncs és hamu fedi a fejem,
Áttetsző hálón át, megrepedt világban
Torkomon elakadt szó a szerelem.
A. T. Zs.