Nem maradt más, csak az emlék,
fájni is tudnak az elmék,
gyászruhát ölt a gondolat,
sír a bánat, elhagytalak.
Teljesült vágy lassan kihűl,
a sóvárgás még reményt szül.
jaj, amit elmulasztottál,
az alkalom, örökre fáj.
Irigy idő eltemette,
nem sejtetted, hogy szerette
szépségedet, kedvességed,
gyakran epekedett érted.
Késő álmodozni róla,
új hangszeren szól a nóta.